Hihetetlen dolog történt velem az éjjel. Olyan, mint még soha ezelőtt. Megmentettem valaki életét. Katartikus volt. Vérfagyasztó.

Na jó látom nem érzik az előbbi mondatom súlyát.

Én, Jurij Orlov, félelmet nem ismerve, tényleg megmentettem valaki életét…

Ahogy beléptem a kapun, arra lettem figyelmes, hogy a kutya ott pucsít a gyepen, és borzasztóan morog valamit. Odamentem, hogy megnézzem mi az ami nem hagyja nyugodni az eb fantáziáját. Kicsit közelebb érve realizáltam egy „Erinaceus europaeus-t”, az-az egy európai sünt.

Úgy tűnt, a kutya nem igazából állt a helyzet magaslatán, mert morgásával jelezte, nem biztos ez elsöprő túlerejében.

Mondjuk szegény sünről sem Chuck Norris pörgő-rúgása jutott először eszembe, mert az meg úgy be volt szarva, hogy teljesen összegömbölyödve várta, hogy a dög mikor ismeri már be:

„Ma sem eszem sünt wazzeg…”

Az eb azonban nem tágított. Bökdöste és a mancsával számon kérően kúrogatta, hogy miért nem menekül, vagy könyörög az életéért csóri sün.

Nagy idegességében el is ment a kert másik végébe pisilni egyet, ezzel egy lélegzetvételnyi időt hagyva a süninek, hogy picit rendbe tegye az egóját.

Ezt a taktikai hibát használtam ki én, és elrohantam egy lapátért, amire felaplikálva deportálhatom a sünt az utcán lévő sövény-populáció alá.

Azonban a kutya gyorsabb volt, és csak a lélekjelenlétemnek volt köszönhető, hogy a mentőakció nem fajult véres családi-drámává. Hála nekem, most nem árva három süngyerek, és nem lett özvegy a sünmama. Óvatosan felsegítettem a lapátra a kis tüskést, amely művelet nagyfokú precizitást, és erős lélekjelenlétet igényelt – majd kivittem az utcára a sövények alá.

Szegény blöki értetlenségét nem takargatva vonult vissza a házába, és sértődötten nézett rám, amiért elvittem a játszópajtását. Én szemét, nem vártam meg, amíg örökre elválaszthatatlan barátok lesznek.

A kérdés csak az, hogy hova ment a süni éjjel!?

A szakirodalom szerint a sünnek augusztusban van a kúró-ideje. Szebben mondva most szaporodik. Lehet hogy csajozni ment, hátrahagyva az „öregecskedő”, ráncos tüskéjű asszonyt.

Eme gaztett viszont majdnem az életébe került.

Örök igazság látszik ismét beigazolódni, miszerint ha valaki csak a farka után megy, abból minden esetben baj származik.

A másik elmélet szerint a sün bulizni ment.

Méghozzá a Romkertbe. Ez a legkézenfekvőbb. Mi másért állhatott volna arccal pont a buszmegálló felé?

Újra az előbb említett szakirodalomra hivatkozva: „A sünök éjjelente 2-4 kilométert gyalogolnak táplálékkeresés közben.” Azonban a sün kifáradt a kutyás kaland alatt, és mivel taxira nem volt nála pénz, ezért várt az éjszakai buszra.

Mint ahogy 2 posttal ezelőtt már mondtam: BUDAPEST NIGHTLIFE – ALMOST ORGASMIC – és ezt a sün is tudja:)