HTML

My pictures

Diary

April 2025
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Feeds

XML

About

A nevem Jurij Orlov. Kisfiú voltam, amikor a családom Amerikába jött. De nem a közepébe. Az ukránok többsége a Brighton Beachen tömörült. A Fekete-tengert idézte nekünk. Hamar rájöttem, hogy ez is csak egy pokol a többi közül. A nevemet illetően hazudtam. Nem is Jurij Orlov. A 20. században voltak olyan alkalmak, amikor előnyös volt zsidónak lenni A Szovjetunióból való szökéshez is zsidónak adtuk ki magunkat. Azóta kóser az életem. Nyitottunk egy izraeli éttermet a belvárosban. Apám komolyan vette a felvett azonosságát. Zsidóbb volt a legtöbb zsidónál. Katolikus anyámat az őrületbe kergette. Azt mondta szereti a kipát. Emlékeztette hogy mindig van felette valami – ez tetszett neki. Little Odessában a gyilkosság az élet mindennapos része volt. A bevándorlók közt orosz maffiózók is jöttek – és Amerikába az életstílusukat is magukkal hozták. A környéken folyton kinyírtak gengsztereket, de én sosem láttam. Különös érzékkel mindig 5 perccel előbb vagy késöbb érkeztem. Egy nap szemtanúja voltam egy maffia-leszámolásnak. Szíven ütött. Jobban egy golyó sem üthetett volna szíven. Az apám szerint azért buli az étterem-business, mert az evés örök emberi szükséglet Aznap rájöttem, egy másik alapvető szükséglet kielégítése a végzetem...

2008.08.04. 02:34 JurijOrlov

Hogyan tovább kishaver?

Sok emberrel beszélgettem az utóbbi időben a bloggal kapcsolatban. Egyben azonban mindenki hasonlóan vélekedett. Írni érdemes. Nem nekem. Bárkinek.  

 

Most, kb 1 hónappal a start után, végigolvastam újra az összes postot. Arra jutottam, hogy igaziból csak 2 van, ami nagyon tetszik. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többit törölni akarnám. Egy sokak által kedvelt bloggerrel beszélgettem arról, hogy ez miért van így. Azt mondta, neki is csak 1-2 olyan írása van a mondjuk 150ből, amit nyugodt szívvel bárhol publikálna. Pedig a plebs szereti. Nagyon szereti.

 

Magunkkal szemben mások az elvárásaink. Nagyon ritkán jön össze, hogy egy írásnak megvan az eleje, megvan a vége, a füle és a farka. Ami úgy nagyon egyben van. Vágod. Amibe nem akarsz beszúrni egy héttel később sem semmit. Jellemzően ilyen postot arról lehet írni, ami igazán érdekel, és amiben tájékozott vagy.

 

Elkövettem egy nagy, de korántsem végzetes hibát így rögtön az elején. Méghozzá azt, hogy mindenről akartam írni. Zenéről, bulikról, politikáról, informatikáról. Be kell látni azt, hogy habár az embernek van véleménye közéleti kérdésekről, vagy adott esetben felháborodik valamin, az nem azt jelenti hogy arról jól is tud írni. Engem érdekel a politika. Szeretem is, azt hiszem. De még nem tudok róla jól írni. Nem tudok érzelem és elfogultság mentes postot kiizzadni. Márpedig középszerűek nem leszünk. Talán majd később menni fog,mint az ágybahugyozás. A fentieket figyelembe véve, és az öreg rókák tanácsait megfogadva, a következőre jutottam…

 

Mostantól csak egy-két témáról írok hosszabb, többszörösen összetett, körmondatokat. Biztos becsúszik majd más is, de rengeteg dolog van a fejemben a bulizással, az éjszakai élettel, és úgy ám blokk Budapesttel kapcsolatban. Erről fogok többet értekezni. Milyen szarul hangzik már az, hogy éjszakai élet??????   Nightlife – az feka.

Nem lesz unalmas, remélem.

 

Ami pedig a stílust illeti… Állítólag kialakul. Nem izgulok. Csiszólódig, dörzsölődik, gyalulódik, faragódik. Néha komoly, néha laza. Méglássuk middob a gép.

 

Tehát ettől a szent pillanattól kezdve: BUDAPEST NIGHTLIFE – ALMOST ORGASMIC

 

Leave a comment


Trackback address for this post::

https://jurijorlov.blog.hu/api/trackback/id/tr81599287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

No feedback.
süti beállítások módosítása