HTML

My pictures

Diary

2008
<<  >>
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Feeds

XML

About

A nevem Jurij Orlov. Kisfiú voltam, amikor a családom Amerikába jött. De nem a közepébe. Az ukránok többsége a Brighton Beachen tömörült. A Fekete-tengert idézte nekünk. Hamar rájöttem, hogy ez is csak egy pokol a többi közül. A nevemet illetően hazudtam. Nem is Jurij Orlov. A 20. században voltak olyan alkalmak, amikor előnyös volt zsidónak lenni A Szovjetunióból való szökéshez is zsidónak adtuk ki magunkat. Azóta kóser az életem. Nyitottunk egy izraeli éttermet a belvárosban. Apám komolyan vette a felvett azonosságát. Zsidóbb volt a legtöbb zsidónál. Katolikus anyámat az őrületbe kergette. Azt mondta szereti a kipát. Emlékeztette hogy mindig van felette valami – ez tetszett neki. Little Odessában a gyilkosság az élet mindennapos része volt. A bevándorlók közt orosz maffiózók is jöttek – és Amerikába az életstílusukat is magukkal hozták. A környéken folyton kinyírtak gengsztereket, de én sosem láttam. Különös érzékkel mindig 5 perccel előbb vagy késöbb érkeztem. Egy nap szemtanúja voltam egy maffia-leszámolásnak. Szíven ütött. Jobban egy golyó sem üthetett volna szíven. Az apám szerint azért buli az étterem-business, mert az evés örök emberi szükséglet Aznap rájöttem, egy másik alapvető szükséglet kielégítése a végzetem...

2008.08.12. 17:34 JurijOrlov

J.O. - local hero

Hihetetlen dolog történt velem az éjjel. Olyan, mint még soha ezelőtt. Megmentettem valaki életét. Katartikus volt. Vérfagyasztó. Na jó látom nem érzik az előbbi mondatom súlyát. Én, Jurij Orlov, félelmet nem ismerve, tényleg megmentettem valaki életét…   …

Leave a comment


süti beállítások módosítása