Szokás szerint 13:00-kor kelés. 14:00-kor már az 59-es villamoson robogtam a Moszkva-tér irányába, azzal a céllal, hogy ott majd csak jól iszom egy bambit a barátaimmal.

Utazásom során több inzultus is ért. Először egy csodaszép barna lány mosolya, azután pedig, hogy a Királyhágó tértől a Déi-pályaudvarig le van zárva az út. A villamos még végigsuhanhatott, ám a parkoló autókat már eltessékelték. Gyanús volt a sok rendőr is. Gondoltam, hogy ennek a fele sem tréfa, gyors hívás édesapámnak, h ez mijez?!  Turul széjving eksön – így a válasz. Zseniális! Átjöttek a nácik Budára – ez a flow hiányzott még innen – konstatálom magamban.

Na, de mindegy, menjünk csak tovább, jól fog esni az a reggeli Pilsner. Jól esett! Már a sörözés folyamán felvetődött köztünk a téma, hogy vajon mi lesz, meg hogy sokan jönnek-e, meg hogy lesz e balhé-e.Tehát a beszélgetés alatt kellően felspanoltam magam, így már nem is kellett sok ahhoz, hogy a Nagyenyed utca – Böszörményi út sarokhoz érve tökéletesen remegjek az idegességtől.

Egyrészt bennem volt az általános ellenszenvem, és mérhetetlen sajnálatom a nácik iránt, másrész volt bennem egy furcsa „kivagyiság” érzés is. Merhogy mégis mi a rákot gondolnak, hogy megbolygatják az én békés bel-budai életem – persze tudom, hogy ez hülyeség, hiszen aki az V. kerületben, vagy bárhol máshol lakik, ahol ez a csürhe lihegi a székely-himnuszt, annak ott meg az ugyanolyan szar mint itt nekem. Olyan mintha az ölelgetne, és jönne hozzád közel, aki részeg, és különben is utálod. Mintha betörnének a saját lakásodba. Belemászik az aurádba. SHIT!

Déli felől sétálok fel, kordonba ütközöm. Mélymagyar, turulharcosok előttem. Látom hogy motozzák őket. Engem úgysem fognak, én normális vagyok – gondoltam…De nem! Drága jó officer így szól hozzám:

- Fiatalember, legyen szíves feltenni a kezét

- Jesszus mit tettem? – csak nem anyuhoz megyek látogatóba?

- Ne humorizáljon! Szúró – vágóeszköz?

- Maximum a konyhában – gondoltam, de határozott DEHOGY VAN NÁLAM-mal válaszoltam

Még gyorsan lecsekkoltuk a kulcscsomót, hogy lehet e vele embert ölni, és utána már szabadulhattam is a karhatalom véres karmai közül.

Suhanok tovább kecsesen édesanyám  felé, mikor is a következőt hallom egy „kedves” őszülő úrtól aki épp most jött ki az elfekvőből:

-         Adjon Isten zsidómentes jó napot!

Odanézek – mijafasz??????????

Ez eltévedt? Se nem a 40es évek, se nem a nyilas hadsereg. Csak a békés, nyugodt XII kerület szíve. De nem. Már se nem békés, se nem nyugodt. Rosszul érzem magam. Most először rosszul érzem magam a saját otthonomban. Túllépek lassan, továbbmegyek. Balomon gárdisták kinyúlt fehér ingben, jobbon dzsíájdzsók rohamsisakban.

Végre felérek. Szüleimmel és az utcában  ácsorgó ismerősökkel beszéljük meg, majdan vitatkozunk arról, hogy ez jól van e így.? Szerintem nincs, de meghallgattuk egymást .A meggyőzés egyik odlalnak sem sikerült. Szídjuk a csürhét, és szidjuk a karhatalmat egyaránt. Miért kell ezt engedni?? Ez nem arról szól hogy demokrácia meg szólásszabadság. Rég nem. A tolerancia és a sz.sz. nem arról szól, hogy ezek bármit csinálhatnak, mondhatnak, és nekünk tűrnünk kell.

Ez egy nyíltan fasiszta, náci eszméket felvonultató tüntetés. Nem vagyunk kötelesek tűrni! Itt senki nem a szobor miatt jött ki. Azért jöttek, hogy megint csak félelmet keltsenek. Bennem azt hiszem inkább csak szánalmat sikerült. Mindegy, felhúztam magam, sík ideg lettem, ahogy ez ilyenkor lenni szokott.. Most, 6-7 órával a tüntetés után tudjuk, hogy összepakoltak 2 operatőrt, és két csaj is összeverekedett. – ez a mérleg

Lehiggadtam. Az érdekes csak az, hogy most is ugyanazt gondolom, mint amikor ott álltam a sűrűjében. (a gépágyút, és a hidrogénbombát kivéve). Mi tényleg Európához tartozunk?